3.Fejezet

Sziasztok! Meghoztuk az új részt. Reméljük tetszeni fog nektek. Jó olvasást! :)

Liam szemszöge

Vissza dőltem az ágyra és próbáltam vissza emlékezni a tegnap estére. Arra pontosan emlékszek,hogy nem egyedül jöttem ha nem a srácokkal. Hozták az első kört. Általában nem szoktam ennyire sokat inni. De most elég sokat sikerült. Fej fájásom nem szűnt meg. Sőt egyre inkább nőt. De nem volt nálam gyógyszer. Gondolkodtam azon is,hogy felébresztem a lányt és megkérdezem tőle nincs e nála gyógyszer. De nem tettem meg mert ha meg mozdultam akkor még jobban elkezdet fájni a fejem. Kicsit később elszántam magam és felültem. Majd meg akadt szemem ismét az alvó lányon. Olyan ismerős volt. Arcát nem láttam. Mivel barna haja el lepte azt. Hirtelen elkezdet mocorogni és nyögdécselni. Komolyan mintha észre vette volna ,hogy nézem. De nem kelt fel csak alvó pozícióját váltotta meg. Eddig hason feküdt. Míg most oldalán felém feküdt. Haja már nem volt az arcán így szemügyre tudtam venni. Bár ne tettem volna. mát tudom mért ilyen ismerős a lány. Hisz ő.............Sophia. A testvérem. Uram atyám. Remélem nem történt köztünk semmi.Nem bírnám elviselni ha együtt lettünk volna és annak következménye lenne. Nem szeretném, hogy ez az éjszak létezne. Kiszeretném törölni az emlékezetemből. Vagy vissza pörgetni az időt. Jó ,tudom, hogy nem lehet hisz már megtörtént. Ebben a percben az alvó lány elkezdet mellettem mocorogni. Majd nagy szenvedve de felült az ágyban. Párat pislogott majd kitágult szemekkel nézet engem.

Sophia szemszöge

Hát elég sokat sikerült tegnap este innom. Jézusom. Anyáááám... szerintem ennyire még soha nem fájt a fejem.Hát a tegnap estéből nem valami sok maradt meg. De majd hát ha beugrik. Na de várjunk csak ki ez a......Mi a f..............Liam?
-Mi.....mi történt?- kérdezem.
-Ha azt én tudnám.- rázta meg a fejét. Uhh.... aztán bevillant valami.
-Lefeküdtünk.- mondom halkan.
-Ohh....anyám. Hogy az a ....- kezdi a káromkodást.
-Most mért vagy ilyen? Én élveztem.- mondom ki az ősszinttét.
-De ennek...Ennek nem szabadot volna....- kezdi de közbe vágok.
- És aztán? Már megtörtént. Ezen változtatni már nem tudsz.- rántom meg a vállam.
-Te ezt most komolyan nem fogod fel, hogy komolyabb bajunk is lehet ebből?- kérdezi.
-Nem . Sőt szerintem folytathatnánk.- másztam hozzá közelebb.
-Ja. HOLNAP MEG EZ FOG SZEREPELNI AZ ÚJSÁGBAN.-mondja halkan.
-De én titokban gondoltam.- mondom el a véleményemet.
-Értem.- bólint egyet.
-Figyelj. Nincs nálad gyógyszer? Amúgy meg hol vagyunk?- kérdezem.
-Nem, nincs nálam. Pedig nekem is kéne. Öhm.... azt hiszem nálad.- mondja.
-Ohh.. tényleg ez az én szobám.-amikor ez el hagyta számat ő elkezdet nevetni.- Jól van na. Tudod, hogy a fejem?
-Azt hiszem igen.-mondja majd közelebb jön hozzám és egy puszit nyom a fejem búbjára.
-Ha gondolod akkor együtt tölthetnénk a napot?.-kérdezem.
-Szeretném. De nem lehet.- mondja majd fel áll és össze szedi a cuccát.
-Na lécci......- kezdek közelebb menni hozzá. Majd apró puszikat nyomok ajkaira.
-Nagyon szeretnék. De próbánk lesz ma.-nyom egy csókot ajkamra.
-Értem.- mondom kicsit letörten.
-De ha gondolod megismételhetnénk a tegnap estét?
-Ühüm. Szívesen.- virulok fel.
-Akkor  megbeszéltük.- mondta majd távozni készült.
-Héj. Így itt hagynál?- kérdezem.
-Neeem.-mondta majd vissza sétált hozzám és még adót egy utolsó csókot.

Louis szemszöge

A srácokkal már mind nagyjából kihevertük a tegnap estét. Mindenki a napot 2 szem erős fájdalom csillapítóval kezdte. Bedobtunk egy laza reggelit. Majd a kanapéra leültünk és megbeszéltük ki mire emlékszik a tegnap estéből. De valaki hiányzott a csapatból. Liam. Persze egyből mindenki sztorikat talált ki, hogy hol lehet a mi kis hercegünk. Már nagyjából mindenki kiröhögte magát és felment  öltözni. Persze ez élhúzódót mert úgy mozogtunk mint a csigák. De se baj. Végül is beértünk a stúdióba. Már vagy 3 számot elpróbáltunk. Amikor megjelent Liam kigombolt ingbe.
-Hol jártál bárányka?- kérdeztem nevetve.
-Valahol.-mondta.
-Ohhh... biztosan nő ügy. Vagy te gomboltad ki az ingedet?- kérdezem. De már a fiúk is nevetek. - Meg szerintem szólj legközelebb a csajnak, hogy ne legyen ennyire vad.- utalok erre a piros össze-vissza karmolt testére.
-Átadom neki.-mondta ő is  mosolyogva.
-Mond neki máskor ne tigrisest jásztatok.Maradjatok csak a kiscicánál.- nevetek hangosan.- De amúgy ki ez a vadmacska?-érdeklődők.
-Nem mondom el.- de ezt ahogy kiejtette elkezdtük piszkálni.- Jaj fejezzétek már be! Sophia csak egy lány.- mondja. Sophia??? Na de ugye nem az a Sophia???? Ez sokkként hatott mindannyiunkra. Nem bírtam megszólalni pedig lett volna mondanom mit. Én ezt nem értem. Hogy tudott le feküdni a saját húgával??