2. Fejezet Egy Éjszakás Kaland

 Sziasztok! Meghoztuk a Másodig  fejezetet, remélem tetszeni fog mindenkinek. Jó olvasást! :)

Sophia szemszöge

Eleanor addig nyaggatott, míg nem egyeztem bele az esti buliba. Meg mondom őszintén csak azért mondtam igent, mert már idegesített. Amúgy nincs hozzá kedvem. Én nem vagyok az a bulizós típus. Jó hát persze azért voltam pár bulin. De inkább meghagyom azokat a parti arcoknak.

Este 20:00- ra kellet meni a bulira. Ezért már 18:00- kor elkezdtem készülődni.

Gyorsan lezuhanyoztam. Majd mivel elfelejtettem ruhát bevinni ezért a törölközőmet magamra tekertem és kimentem a szekrényemhez. Na, igen most jött el a legnehezebb dolog. ruhát választani. De végül a választásom erre a szettre eset:Miután magamra kapkodtam a ruha darabokat bemetem a fürdőszobába és kezdőthetet a sminkelés. Nem vagyok nagy smink zseni. De hát ott van nekem El. Gyorsan át futottam a szobájába.

- El tudnál segíteni?

-Ühüm. Miben kell?

-Hááát. Tudod, hogy én meg a smink....- kezdtem. De rögtön közbe vágott.

-Tudom.Tudom. Ne is kezd. Buli sminket nem tudsz. Igaz?- kérdezi.

-Igaz.- vágtam rá egyből.

- Na akkor menyünk. Valamit alkotok neked.- mondta majd elkezd minden féle vacakkal össze keni.

De a végeredmény az fantasztikus lett. Nem lett annyira kihívó. De azért még is buliba való volt. Keveredett benne a fehér és a rózsaszín. De a dominánsabb a rózsaszín volt. Szememet kihúzta tussal. De ezzel se ment túlzásba.

-Ez nagyon jó lett El. Kösziii- pusziltam meg az arcát.

- Jaj ugyan már semmiség.- mondta majd az órájára pillantott.- De most megyek mert már 7 óra és még a sajátomét is meg kell csinálnom.- mondta. De közben kisétált a szobám ajtaján. 

Kereken 20:00 óra van. Már csak a barátnőmre várok aki szokás szerint késik.

- Eleanor!!!! Kész vagy már?- kiabálok fel az emeletre.

- Mindjárt megyek. Csak pár perc.- jön a válasz.

-Oké. De siess!!!- kiabálok újra. De válasz nem jött. E helyett csak lefutott a lépcsőn a drágalátos barátnőm.- Na, végre.

- Jól van. De miattad nem lettem kész időben. Neked kellet meg csinálnom a sminket.- mondta. Én meg hát inkább csendbe maradtam mert hát igaza volt.- Juj, már alig várom, hogy újra láthassam Louis-t!!!- ujjongót El.

- Akkor szerinted én? Alig beszéltem a bátyámmal ez alatt a pár év alatt!!- kezdek el nyivákolni. De tudom ezt nagyon nem szereti Eleanor.

-Jól van. Jól van. Hívtál taxit?

-Igen.- ránézek az órámra.- 2 percen belül itt kell lennie.- mondom. igen kb. 3 perccel később a ház előtt megjelent a taxi. Eleanor bediktál a címet ahova megyünk majd a kocsi alattunk elindult. Kicsit megkésve de ott voltunk a bulin. Egyből Liaméket kezdtük el keresni.Mindenhol megnéztük őket de hiába. Valószínű, hogy még nem értek ide. El el mentem pár barátjával táncolni így én megrohamoztam a konyhát. Hát ja így jár az aki nincs hozzá szokva a túlzott alkohol fogyasztáshoz. Már azt se tudtam hányadik pohár üresedik meg a kezembe. Amikor bejött El. Hát már rajta is lehetett látni,hogy fogyasztott alkoholt. Mind ketten elég rendesen becsiccsentettünk. A konyhából egyenesen a táncoló emberek közé vettetem magam. Testemet át adtam a zene ritmusának. Teljesen elengedtem magam. Hirtelen két kéz fogta meg a derekamat. De nem zavartattam magam tovább táncoltam az ismeretlen emberel. De nem engedte az ismeretlen, hogy vele szembe forduljak. Már lassan a 4. számot táncoltuk végig. Amikor egy csókot nyomot a nyakamra. Én nem álltam neki ellent. Alig voltam magamnál úgy hogy megértem mert ha nem ittam volna annyit már az elején elküldtem volna melegebb éghajlatokra. De hagytam neki,hogy szembe fordítson magával majd........ megcsókolt.Egymásnak estünk. A hálószoba fele vettük az irányt. Apró, érzéki csókokkal dőltünk az ágyba. Az ismeretlen nem volt sietős. Lassan és gyengéden csinált mindent. Puha puszikkal ajándékozta meg a testem. Élveztem amit csinált. Számat apró nyögések hagyták el. De ő se habozott. Lélegzettem egyre szaporább lett. Majd elmentem. Hátam ívbe feszült és ezt egy hangos nyögés is kísérte. Ő legördült mellém majd nyomott egy utolsó csókot. Aztán képszakadás.....

Liam szemszöge

Reggel iszonyatos fej fájásra keltem. Csak úgy lüktettet a fejem. De hát ezért nem kell berúgni. Szemem lassan hozzá szokott az erős fényhez ami az ablakon keresztül beszűrődött. Már épp felakartam ülni amikor észre vettem, hogy épp nem egyedül vagyok az ágyba. Egy lánnyal kéz a kézben feküdtem.